kis n – Fejem zúgása, szemem könnye, Tornázó vágyaim tora, Ez mind, mind: ez a zongora.

vagy a világ változott nagyon meg, vagy én éltem szemellenzővel sokáig, de furcsa dolgok vannak. és pont itt a közelemben, sőt velem, sőt nem múlak, csak sűrüsödnek.

pörögnek a dolgok és mégis csigalassúsággal múlnak a napok. ki érti ezt. vissza-vissza térnek helyzetek, emlékek, gondolatok és ettől kicsit olyan, mintha egy helyben forognék. tam-pa-dam-pa-pam. szól a zene, de nem érzem a ritmust. még nem. talán majd egyszer ha megtanulom ismét.

talán ha tudnék ismét táncolni, vagy talán soha nem is tudtam, vagy ez nem is tánc.

lehet, hogy csak úgy dobni kell magunkat az életbe bele, mint valami ősi mormogás, mint a transzba esett sámán zümmögése, mely kizár mindent magunk körül mégis beszippantja azt ami szükséges.

skip.

This entry was posted on július 31, 2007 at 4:27 du. and is filed under zúzódások. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.