Először is szögezzük le, hogy nem vagyok baba. Nem is ismerjük egymást, úgyhogy ezt nem is illik szerintem leírni. A kvantumfizikához nem értek, de kétlem, hogy a tudat fogalmával operálna. A tudatnak és a felelősségnek az a felfogása, amit te itt megrajzoltál, tipikusan ezoterikus jellegű, és mint ilyen az én szememben baromság. Mit tud az ember a saját tudatával a saját tudatáról? Mi a sors, honnan születik az ember és hová távozik, amikor meghal? Ezek olyan kérdések, amelyekre nem ad választ a tudat működésének az a fajta tekervényhalász, kalkulizmuson alapuló, némi posztdogmatikus pesszimizmussal fűszerezett magyarázata, amit te itt megfogalmaztál. Szerencsére a fotóid ennél sokkal jobb magyarázattal szolgálnak az említett kérdések tekintetében. A zenét hagyjuk, Bach-ot, Mozart-ot hetente két-három nap 8-10 órán keresztül hallgatok, de erről nem szeretnék írni. Istenről sem. Élesen fogalmaztam, fáradt voltam este, bocs, bántani senkit nem akartam, de lényegét tekintve tényleg ez a véleményem.
És inkább katakomba-költőnek nevezz, mint babának :)
kösz, a választ , most nem tudok vitatkozni veled, általában a blogomon a friss élményeimet jeleni(nem tudom hol van a hosszú i a laptopomon, és a helyesirásjavitóm sem működik azért is leszek rövid, rövid I)tem meg, amint irod,- és jól esett,- képekben talán jobban. a HA bejegyzést aznap irtam amikor a fizikus barátom mesélt a tudat és a kvantumfizika esetleges összefüggéséről. szerzek irodalmat hozzá ha érdekel zsolt, lovacska ui. babáknak meg a kedves enbereket szólitom , nemtől függetlenül
2010. február 14. 13:05
Katakomba-költő írta...
Nő vagyok egyébként, talán azért is kapom fel a vizet a babázásra. Maradjunk a katakombaköltőnél, majd ezentúl, ha írni támad még kedvem ide, megpróbálok ezen a néven, és akkor már tudni is fogod, ki kötött bele ismét a mondataidba :)
2010. február 14. 13:50
A kvantummechanikában szuperpozíció elvének nevezzük, amikor egy részecske (vagy hullám) ún. kevert állapotban van, azaz bizonyos tulajdonságait nem tudjuk egyértelműen megállapítani. A részecske addig marad ebben, amíg valamilyen módon meg nem állapítjuk, hogy valójában hol és milyen állapotban van. A probléma ott kezdődik, hogy mérés (megfigyelés) hatására a szuperpozíció összeroppan, és a részecske egyértelműen a lehetséges állapotok egyikébe kerül. Lehetséges életeink közül azt éljük meg ami tudatosul bennünk, a tudat ebben az esetben a mérőműszer. A véletlenek (jelentősebb egybeesések) az idő jelzőoszlopai, életünk útja tele van tűzdelve velük, ezeket jó észrevenni és mint egy tájfutó, ezeken a pontokon „csekkolni” kell, kár elfutni mellettük. Persze nem ilyen egyszerű, mert habár előttünk áll a kitűzött út, amelyen természetesen végigmegyünk majd (minden „oszlop”, amelyet elhagytunk, vagy amely mellett állunk, összefüggésben van a majdani „oszlopokkal”, azaz láthatnánk a jövőt), de minden pillanatban amit megéltünk, ez az út változik. És ezért egyedül csak mi vagyunk a felelősök. ( klik: HA, és az alábbi link)
"HA"
7 megjegyzés -
szép :)
2010. február 11. 15:09
ezoterikus baromság
2010. február 12. 23:47
baba
lehet hogy ez baromság, de nem ezoterikus , hanem kvantumfizikus.
De mi a nem baromság, kérlek mond meg.
jo lenne ha azt válaszolnád, hogy ISTEN
2010. február 13. 8:05
és a zene?
2010. február 13. 8:06
Először is szögezzük le, hogy nem vagyok baba. Nem is ismerjük egymást, úgyhogy ezt nem is illik szerintem leírni.
A kvantumfizikához nem értek, de kétlem, hogy a tudat fogalmával operálna.
A tudatnak és a felelősségnek az a felfogása, amit te itt megrajzoltál, tipikusan ezoterikus jellegű, és mint ilyen az én szememben baromság.
Mit tud az ember a saját tudatával a saját tudatáról? Mi a sors, honnan születik az ember és hová távozik, amikor meghal? Ezek olyan kérdések, amelyekre nem ad választ a tudat működésének az a fajta tekervényhalász, kalkulizmuson alapuló, némi posztdogmatikus pesszimizmussal fűszerezett magyarázata, amit te itt megfogalmaztál.
Szerencsére a fotóid ennél sokkal jobb magyarázattal szolgálnak az említett kérdések tekintetében.
A zenét hagyjuk, Bach-ot, Mozart-ot hetente két-három nap 8-10 órán keresztül hallgatok, de erről nem szeretnék írni.
Istenről sem.
Élesen fogalmaztam, fáradt voltam este, bocs, bántani senkit nem akartam, de lényegét tekintve tényleg ez a véleményem.
És inkább katakomba-költőnek nevezz, mint babának :)
2010. február 13. 12:20
Katakomba költő,
kösz, a választ , most nem tudok vitatkozni veled, általában a blogomon a friss élményeimet jeleni(nem tudom hol van a hosszú i a laptopomon, és a helyesirásjavitóm sem működik azért is leszek rövid, rövid I)tem meg, amint irod,- és jól esett,- képekben talán jobban.
a HA bejegyzést aznap irtam amikor a fizikus barátom mesélt a tudat és a kvantumfizika esetleges összefüggéséről. szerzek irodalmat hozzá ha érdekel
zsolt, lovacska
ui.
babáknak meg a kedves enbereket szólitom , nemtől függetlenül
2010. február 14. 13:05
Nő vagyok egyébként, talán azért is kapom fel a vizet a babázásra.
Maradjunk a katakombaköltőnél, majd ezentúl, ha írni támad még kedvem ide, megpróbálok ezen a néven, és akkor már tudni is fogod, ki kötött bele ismét a mondataidba :)
2010. február 14. 13:50