A lengyelek barátaink. Ez olyan axióma, amit még azok is tudnak, akik életükben nem találkoztak valódi, hús-vér lengyellel – és ez fordítva is igaz. Amikor – évekkel ezelőtt – volt szerencsém megjárni Lengyelországot, az volt az egyik legkellemesebb élményem, hogy a lengyel-magyar barátság nem csak egyoldalú mítosz, egy kis(ebb) nép vonzódása egy másik, jóval számosabb – bár hasonlóan hányatott sorsú – nemzet iránt: a lengyelek is kapásból vágják a polak węgier dwa bratankit, ha megtudják rólad, hogy magyar vagy. (Ehhez kapcsolódik az az anekdota, miszerint egyik, Varsóba tévedt nemzettársunk egy kocsmában oroszul próbálván meg kommunikálni – rokon nyelv vagy mifene –, arra eszmélt, hogy egy lengyel polgár térdel felette, kezében szorongatja hősünk útlevelét, és így rimánkodik: bocsáss meg, magyar testvérem, félreértés volt. Lehet, hogy nem igaz, de tökéletesen hihető.)
A Budapestet március 15-én elárasztó lengyel zászlóerdő ennek tudatában értelmezendő. Egyik kedves barátom, látva a magyar fővárosban szimpátiatüntető testvéreket, lelkesülten így kiáltott fel: ilyen nem történt Nagy Lajos királyunk óta! Meg is beszéltük, hogy nem ártana felmelegíteni a két ország közti perszonálunió gondolatát, sajnálatos, hogy a közös határ hiánya és Szlovákia „közbeékelődése” ezt kissé megnehezíti – bár közös erővel ez a probléma is rendezhető talán, ha tréfás kedvünkben vagyunk. Nem pusztán retorikai fogás az sem, hogy a lengyel külügyminiszter az ezeréves barátságra hivatkozik, amikor elutasítja a Magyarország nemzetközi „megregulázásában” való részvételt. Ezt az alapvetően érzelmi-kulturális mozzanatot ugyanis nehezen lehet kihagyni bármiféle hideg diplomáciai számításból (már csak a lengyel közvélemény ismert magyarpártisága okán sem), és addig jó, amíg ez így van. A lengyel vendégtüntetők nem pusztán turistáskodni érkeztek Budapestre, és nem is csak azért, hogy részt vegyenek egy – meglehetős túlzással – összeurópaivá növekedett ideológiai ütközetben, afféle „nemzetközi brigádok” szerepét betöltve. Hanem valóban azért, amit ők a magyar nemzet érdekének vélnek – hogy maradéktalanul jól látják-e a helyzetet vagy sem, az más lapra tartozik, de őszintén, személyesen érintve érzik magukat.
Ezt az érintettséget (és mindenkori, lehetséges hozadékait) botorság lenne nem megbecsülni – különösen ma, a lengyel-magyar barátság napján. És ez, akármit is gondoljunk, nem aktuálpolitikai kérdés: ha én Magyarországon élnék (ámbár – miért is ne – úgy is, mint a magyar állampolgárság várományosa), annak is örülnék, ha Adam Michnik jön ellenzéki tüntetésre. Neki is köze van hozzánk, nem is akárhogyan. Cohn-Benditnek és mindazoknak, akik eszmei-politikai ütközőzónaként tekintenek Magyarhonra, nincs közük – hiányzik az a történelmi távlat és érzelmi plusz, ami a múlandó állapotot közös sorssá teszi.
Minden pátoszon túl, közünk van hozzá, mit visz (vagy hoz) a varsói gyors.
2012. március 23. at 18:23
Szeretnék már olyan világban élni, amelyben a világ legtermészetesebb dolga, hogy a szomszédos lakrészben lakó nációt legalább annyira szeretjük, mint az 1500 km-re lakót.
2012. március 25. at 01:20
Igen, és a világbéke is jó lenne.
2012. március 25. at 11:07
Hűha,ez aztán ez frappáns volt. Ahogy milyen frappáns az is, ugye, hogy a világbéke, nem rajtunk – rajtad vagy rajtam – múlik, hanem az „embereken”.
Ahogy arról sem tehetünk, ugye, kedves PAZS, hogy igazi lengyelt te se, én se láttunk még túl sokat, de jobban szeretjük őket, mint azokat a románokat, akikkel ugyanazon város levegőjét szívjuk, ugyanazokba a mozikba, kocsmákba, kiállítótermekbe járunk, ugyanabban a parkban sétáltatjuk a kutyáinkat, ugyanahhoz az állat- és emberorvoshoz járunk, pont ugyanannyira szükségünk van arra a kibaszott autópályára, és négyévenként ugyanabban a pillanatban döntünk a közös jövőnkől.
De mi csak két kis porszem vagyunk a nemzetek rengetegében, ugye, és nem tehetünk arról, hogy a „közfelfogás” számára kedvesebb a nemzeti romantika fényében rózsaszínben tündöklő vadidegen lengyel, mint az a hús-vér román, akikkel naponta kénytelenek vagyunk éritntkezni. Ne is tegyünk akkor ez ellen semmit, és hátha valahogy csak ki lehet iktatni azt a fránya Szlovákiát, a nagy összeborulás egyetlen fizikai kerékkötőját…
2012. március 25. at 12:37
Errata: igazi lengyelt te mondjuk többet láttál (mert írod a posztban, hogy voltál náluk), de ez lényegileg nem változtat a hozzászólásomon.
2012. március 25. at 12:50
1. Képzeld el, Kesztió, még rúgtam is be lengyelekkel, bár igaz, csak egyszer.
2. Románokkal se sokkal többször. De ki beszélt itt románokról meg hasonlítgatásról?
2012. március 25. at 13:00
Tulajdonképpen senki, csak kicsit szemforgatónak érzem, hogy valamiféle közös történelemre hivatkozva közelebb érezzük magunkhoz a lengyeleket, mint a románokat, holott, ha közös történelemről van szó, akkor ezerszer közelebb vannak a románok, még akkor is, ha a leheletnyi válaszfal pont a barikád választóvonala.
2012. március 25. at 13:21
“még akkor is, ha a leheletnyi válaszfal pont a barikád választóvonala”
Hát igen. Apró különbség a lengyelekkel való viszonyunkhoz képest.
2012. március 26. at 13:10
Valami elkezdődött, a PDL elkezdte a cigányságot beépíteni soraiba. Hogy a Fidesz mintájára vagy sem, nem tudom de ez egy jó esély lenne a romániai cigányoknak is kijutni az EPbe és egyéb tisztességes politikai funkciókhoz jutni.
Másrészt hihetetlen, hogy milyen mértékű nacionalizmus szorulhat egy (ál)liberális pártba, lásd PNL.
2012. március 26. at 13:20
Ezt értem, csak azon gondolkodom, hogy mi köze a lengyel témához.
2012. március 26. at 13:38
“Igen, és a világbéke is jó lenne.”
A világbékés gondolatot akartam továbbfűzni, csak idétlen ez a hozzászólási rendszer, vagy én nem tudom kezelni :).
Továbbá azt hiszem a világbékéhez liberális filozófiával gyakorlatban nem lehet eljutni, gyakorlatban a világbékéhez csak keresztény filozófiával lehet elérni. Vagy buddhistával. Ha Ázsiát is a világ részének tekintjük.
A PNL, SZDSZ ezt mind alátámasztják. Ahol a pénz van célkeresztben, ott nem lesz világbéke. Egyszerű.
2012. március 26. at 13:46
A világbékés megjegyzésem nyilván ironikus volt. Szerintem sehogyan sem lehet eljutni a világbékéhez, de bár ne lenne igazam.
2012. március 26. at 14:01
Szerintem logikailag nincs igazad.
Nézzük pl. Európát: az teljesen evidens, hogy ha Európán múlik, belátható ideig Európa területén nem lesz háború. (Nem mintha csupa földreszállt angyal élne errefelé, de kocsi meg a plazmatévé fémjelezte kényelmes nyugati demokrácia szerencsére fontosabb a nyugati polgárnak, mintsem hogy a rövid farka miatti kompenzálása képpen vérfürdőt rendezzen, à la Napóleon.)
Nos, ha sikerül a nyugati mintát és életszínvonalat meghonosítani a földgolyón (nics sokkal kisebb valószínűsége, mint annak, hogy kitör a harmadik világháború és utána kőbaltákkal fogunk hadonászni), nem látom be, miért nyerne akármilyen háborús terv is tömegtámogatást (a magányos futóbolondokat idejében el lehet zárni).
Hogy KSZ-szel vitába szálljak: én erre igenis a szociálliberális (nem tévesztendő össze a neoliberalizmussal/neokonzervativizmussal) demokráciát látom a megfelelő eszköznek, azon egyszerű oknál fogva, hogy a felismert szükségszerűség erősebb és stabilabb vezérelv, mint a vallásos hit.
2012. március 26. at 14:05
De hozza közeledni vagy távolodni lehet… sőt a mozgás mérhető is, háborúk számában, jogtiprások számában…kisebb és nagyobb skálákon.
Na de jobban valóban ne térjünk el a témától…
2012. március 26. at 21:50
@Kesztió
Egyelőre nem látom, hogy például Izraelt mint magányos futóbolondot, hogy lehet leállítani, hogy Iránt le ne rohanja, ha nagyon akarja :).
2012. március 27. at 12:34
kesztió:
“Nos, ha sikerül a nyugati mintát és életszínvonalat meghonosítani a földgolyón (nics sokkal kisebb valószínűsége, mint annak, hogy kitör a harmadik világháború és utána kőbaltákkal fogunk hadonászni), nem látom be, miért nyerne akármilyen háborús terv is tömegtámogatást (a magányos futóbolondokat idejében el lehet zárni).”
Akkor lenne csak igazán háborús helyzet, ha ez a fundamentalista látásmód győzne. A nyugati minta és életszínvonal tényleges globalizálása a lehető legegyenesebb út a planetáris katasztrófához. Nyugati mintára, nyugati életszínvonalon élő bérmunkások nem gyártanak iPhone-t, Nike-ruházatot, számítógépet, gépkocsit, nem kapálnak cukornádat vagy bioüzemanyag-alapanyagot. A nyugati minta és életszínvonal azt jelenti, hogy én dőzsölök, mások meg a világ másik felén szívnak. A háború a küszöbön van: háború az üzemanyagért, a vízért, az élelemért és a levegőért. Mert a nyugati minta és életszínvonal a környezet felfalásán alapul, és ez nem csak a természeti környezetre vonatkozik, hanem mondjuk a keleti mintára és életszínvonalra is.
2012. március 27. at 12:55
Ha jól értem, ti el nem tudnátok képzelni, hogy fenntartható fejlődés mellett is létezhet jólét. Ne az amerikai modellre gondoljatok, hanem a legfejlettebb európaiakra: finn, norvég. És már a technika mai állása szerint se szükségszerű az, hogy „rabszolgákkal” végeztessék a jóléthez szükséges piszkos feladatokat.
Én villamos- és szoftverfejlesztő mérnök vagyok, nekem elhiheted, hogy nam azért nem robotok robotolnak távolkeleten, mert nincs meg hozzá a technológia. hanem, mert egyelőre drágább, magyarán nem kifizetődő. De ha a fejlődő országoknak sikerül felzárkózniuk, és hirtelen pénzben mérhető becsülete lesz a kínai, thaiföldi stb. munkáskéznek is roppant hirtelenséggel fog kiderülni, hogy nem is olyan rossz üzlet technológiai kutatásokba fektetni. Ahogy a mobiltelefonok és a számítógépek se attól lettek 10 ezer százalékkal olcsóbbak, mert esett a szilícium világpiaci ára…
Időnként rátok csodálkozom: valóban a Kínai–Trágár-féle cinikus, nihilista, pesszimista, „az, ember gyarló és tökéletlen, mondhatni egy tetű”-féle hozzáállás jelezné a libkonzi jobboldalt?
2012. március 27. at 13:04
Hát, hozzám sem Kesztió rózsaszín, felvilágosult Nyugat-optimizmusa, sem Fall Sanyi fatalisztikus Nyugat-szkepszise nem áll túl közel. Egész egyszerűen úgy gondolom, hogy az emberi természet tökéletlen, ezért sosem lesz képes egy tökéletes létállapot elérésére. Ez nem járulékos, hanem lényegi része az emberi természetnek, nem változtatható. Az eredendő bűn keresztyén tana a maga kódolt, metaforikus módján erről szól, nagyon helyesen (na, jöhetnek az ateisták a bunkóval). Nem muszáj ezzel egyetérteni, de a dolog innentől hitkérdés, úgysem valószínű, hogy meg tudjuk győzni egymást, nekem ilyesmi nem is áll szándékomban.
Ceterum censeo: a poszt a lengyel-magyar barátságról szól.
2012. március 27. at 13:26
kesztió:
“Én villamos- és szoftverfejlesztő mérnök vagyok, nekem elhiheted”
Hm hm. IMérnökembertől elég furcsa, hogy a hitre apellál, nem? 🙂 Csak abszolúte igaz és sziklaszilárd logikai érvek alapján vagyok hajlandó elfogadni bármit is egy ilyten profilú embertől. De ELHINNI? 😀
“Időnként rátok csodálkozom…”
“Rátok”?
“…valóban a Kínai–Trágár-féle cinikus, nihilista, pesszimista, „az, ember gyarló és tökéletlen, mondhatni egy tetű”-féle hozzáállás jelezné a libkonzi jobboldalt?”
Erre nem tudok válaszolni, talán érdeklődj a “libkonzi jobboldalon”.
2012. március 27. at 13:32
Ne zavard össze a kollégát, te 🙂
2012. március 27. at 13:34
Kesztiónak pedig: nem “cinikus, nihilista, pesszimista”, hanem realista.
2012. március 27. at 13:42
@Fall Sanyi:
1. Akkor fogalmaztam volna úgy, hogy itt és most, a vita téridejének (sé főleg a saát időmnek) fizikai korlátai miatt ésszerűbb, ha megbízol az ítélőképességemben és elfogadod, hogy léteznek a technológiák, de ha élet-halál kérdése lenne, egy hét alatt össze tudnám dobni neked a szükséges dokumentációt? 😀
2. A libkonzi jobboldal, ha nem is feltétlenül bók, de valamiféle semlegesen megtisztelő besorolás lett volna, de ha tudtok jobbat, hajrá.
2012. március 25. at 10:46
Anélkül, hogy ezt alapvető argumentumnak tekinteném: Kalevi Wiik írja a 2002-es Az európai népek eredete c., rendkívül izgalmas könyvében a magyarokról, hogy a mai magyarok legközelebbi genetikai rokonai, sorrendben: 1. lengyelek, 2. oroszok, 3. osztrákok, 4. németek. És genetikailag nem rokonok (azaz roppant távoliak) a finnek és a lappok.
2012. március 25. at 10:56
Az igazán jó kérdés már csak az, hogy a mai magyarok mennyire közeli genetikai rokonai a mai magyaroknak.
2012. március 25. at 13:25
No igen. És a kérdésed nyilvánvaló folytatása az, hogy vajon a mai magyarok mennyire magyarok? És mennyire maiak?
2012. március 25. at 14:06
Személyes tapasztalatom, hogy a lengyeleknél ez a barátság, mint hagyomány sokkal elevenebben él, mint a magyar népesség nagy részében. Reméljük, a jövőben ez változni fog!
2012. március 25. at 22:08
http://mno.hu/kulfold/lengyel-tamogatas-magyarorszag-kozos-europai-ugyert-kuzd-1063244
2012. március 26. at 14:28
Ti tényleg, őszintén úgy érzitek, hogy a mostani magyar (külpolitikai) modell a követendő példa?
2012. március 28. at 15:16
Na de Kesztió, ezt egyszer már levitattuk:
2012. március 26. at 14:15
Gratulálok a poszthoz. Ja, és eszembe jutott, hogy milyen szép is lett volna, ha a történelem egy dupla salto mortale ad absurdum paradoxisa következtében (tudom, tudom, igen történelmietlen ez, de micsáljak én is) Lengyelországoz csatoltak volna minket annak idején. Vagy lehet, hogy akkor a magyar-román barátság lenne ilyen szép?
2012. március 26. at 14:26
Apropó elcsatolás. Hasznosabb tud lenni, mint gondolnátok… 😛
2012. március 27. at 09:40
Emmá biztos. Az elcsatolt medvéknek például.