Az összetett világban nyújt eligazodást, hasonlít a tájfutáshoz, s kísértetiesen hasonlít a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) által évek során szervezett úgynevezett Éjjeli lepke versenyhez. Fejleszti a térlátást (más szavakkal és értelmezésben „the big picture”), a találékonyságot, a problémamegoldó készséget, leleményesebbé, talpraesettebbé, ötletesebbé, kreatívabbá tesz. Logikusabban gondolkozol. Ugyanakkor elősegíti a szociabilitást, az emberi interakciót, új barátok megtalálását, új baráti társaság kialakítását. Mi több, új hobbival gazdagodhatunk. S az utazással,

ismerkedéssel egybekötött valamennyi tevékenység gazdagít, okosabbá, intelligensebbé, életvidámabbá tesz. Nincs unalom, semmittevés, inkább tartalmasabb élet. Mi több, különböző hatások érnek, alkalmazkodnunk kell másokhoz, új életstílust, életvitelt fefezünk fel, élettapasztalatot nyerünk Legalábbis ez a személyes, tapasztalatom a geodoboz-keresés kapcsán. Eme hobbit űzők nemzetközi találkozóját nemrég tartották Marosváráshelyen, sok-sok érdekes és kreatív dobozzal, kiváló hangulattal és hajnalba nyúló adrenalin dús kereséssel…

Nagy meglepetésemre a találkozón Boros Zoltán, rendező, zeneszerző, televíziós szerkesztő és két fia is részt vett! 🙂

Az úgynevezett geoquest országos találkozót (korábban Transylvania GeoQuest) évente szervezik az önkéntes geoláda-keresők általában olyan településeken, ahol pillanatnyilag kevés az elrejtett „kincs”. A közösség tagjait a http://www.geocaching.com vagy a www.geoquest.ro weboldal segítségével értesítik, és tájékoztatják a részletekről. A program rendszerint egyszerű: találkozó, ismerkedés, megbeszélés, trükkök és tippek annak érdekében, hogy az érdekeltek kreatív dobozokat hozzanak létre, illetve megfelelő helyeken, a szabályok betartásával helyezzék el őket. A hangsúly természetesen a nagyon sok esetben adrenalin dús geodoboz-keresésen van, amikor legtöbb „kincskereső” önkívületi állapotba kerül, s csak egy dolog érdekli: megoldani a geodoboz megtalálásához szükséges rejtvényt, megfejteni a talányt, összpontosítani a tippre, követni az útvonalat, s természetesen megtalálni a rejtekhelyet és vele együtt a geodobozt. Ennek különböző mérete és típusa létezik: pincur, kicsi, közepes és nagy, illetve egyszerű, találós kérdéses vagy feladványos, virtuális, multi, mozgó, eseményhez kötött, illetve utazóügynök.

Gondolom, a felfedezés és a kincskeresés vágya mindenkit fűt. Emellett egy új hobbi mindig jól jön, s ráadásul olyan, amely egy új társaság, virtuális és valós közösség megismerésével jár. Ugyanakkor a geoládák keresése során a „vadász” rádöbben arra, hogy közvetlen közelünkben, ott, ahol szinte minden nap elmegyünk, egy rejtett, az „illetéktelenek” számára ismeretlen világ húzódik meg. Emellett közösség tagja „beavatottnak” érezheti magát, ugyanis rajta kívül csak néhány személy ismeri a „titkot”, a rejtekhelyet. A keresés során a város, a metropolisz övezet vagy a megye olyan helyeire juthatunk el, ahol addig még nem jártunk. Vagy igen, de nem tudtuk, hogy ott van valami.

A geoládák keresése és megtalálása során ébredtem rá ismét arra, mennyire gazdag egyesek képzelőereje: olyan helyekre, s olyan formában rejtik el a dobozokat, hogy senki sem sejti: ott van valami. A találékonyság, az ötletesség, az emberi elme pozitív oldala ilyenkor ismét megnyilvánul.
Amennyiben túrázik vagy biciklizik az ember, a természetben elrejtett ládák megtalálása érdekes adaléka lehet a természetjárásnak. Amennyiben nem járunk ki gyakran a zöldbe, a geoládák keresése olyan helyekre kalauzolhat, ahol még nem jártunk, s ha nem lett volna a doboz megkeresése a cél, minden valószínűség szerint oda sohasem megyünk. A láda megtalálásán kívül gyakorlott túrázóknak is elégtétel lehet egy új hely, új kilátó felfedezése.

No, de térjünk vissza az országos találkozóra: pénteken este érkeztünk, s máris a bemutatkozó következett: kiderült, hogy van néhány külföldi is, de zömében hazai keresők jelentek meg. Élmény volt megismerni a Titánokat, vagyik azokat a geoláda-rejtőket és –keresőket, akik évek óta hódolnak ennek a sportnak, űzik ezt a hobbit, s akiknek nevéhez sok-sok rejtélyes, kreatív, s sokszor bosszantóan nehéz geoláda fűződik.

Pénteken éjjel az egyik legkeményebb rejtély-geodobozt indultunk megtalálni. Neve: Twilight Zone. Típusa: éjszakai geodoboz. Vandával és Erikkel hamar megértettünk, miért: utunkat a globális helymeghatározó rendszeren (GPS) kívül a fákra stratégiai helyeken elhelyezett fényvisszaverő anyag vezérelte. De még ezelőtt meg kellett találnunk egy pontot, ahol az utasítások voltak. Persze, hogy rossz úton fordultunk be az erdő fele, de a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Edition típusú személygépkocsi (inkább mozgó tárgy) bírta a strapát és a földutat. Végre elértünk a GPS-koordinátákhoz. Ekkor vettük észre, hogy sokan mások szintén fej- és elemlámpákkal próbálják megtalálni a helyes utat. A megadott helyen egy betonlemezzel lefedett kutat s egy erre festett nyilat találtunk, bár a leírásban és a tippben kereszt szerepelt. Sebaj, elindultunk egy csoport után. Kiderült, rossz irányba. Ekkor döntöttük el, hogy ezután csak saját eszünkre hagyatkozunk. Visszamentünk arra a földútra, amelyen lesétáltunk a kúthoz, majd ezen az erdőig. Igen ám, de hol kell bemenni. Észrevettük a fára aggatott fényvisszaverő anyagot: elindult a bolondéria.

HOL A KÖVETKEZŐ?

üvöltöztük egymásnak. Úgy rohantunk, mint a mérgezett egerek. Neki a fának, beleakadtunk a gallyakba, nekimentünk egy-egy fának, mit sem számít. Eléggé gyorsan észleltünk, hogy körbe megyünk. Átvernek minket, gondoltunk, de haladtunk tovább. Aztán az egyik fán egy fényvisszaverő nyíl… lefele. Ott lesz!!! ROHANÁS.

Közben észrevettünk, hogy valaki leselkedik ránk a koromsötét erdőben. Ő segített kivenni a dobozt, mi mellé nyúltunk mindhárman. Közben megjelent egy kisegér is, s értetlenkedve ránk nézett: ti mégis mit kerestek itt? Általános derültség. Máris láttuk, hogy jön a következő csoport. Elbújtunk, megijesztettük őket. Együtt írtuk be a naplóba, hogy megtaláltuk a geodobozt. Feltöltődve indultunk vissza a kocsikhoz, s azt tapasztaltuk, a többiek már elindultak a következő rejtekhely felé. Mi az Azomureș gyár 6-os számú kapujánál elrejtetthez mentünk. Sajnos ezúttal sem volt FTF, azaz first to find (az első megtalálónak járó presztizsindex-növelő jelzés), de annál inkább riadalom: MEGJELENT EGY PATKÁNY. Fura, mert nagyon hörcsögnek vagy tengeri malacnak tűnt, de nem az volt. Lehet, ő is geodobozt keresett?!

A harmadik doboz demoralizált bennünket. A keskeny nyomtávú vasút depójához kellett mennünk. A Mokanyica nem adta meg könnyen magát, bár Erik még a nagy betonlapokból álló kerítést is átugrotta. Háromszáz betonlap facsövébe dugtam be az ujjam, vérzett. Feladtuk, de másnap éjjel visszatértünk, s némi plusz információ alapján megtaláltuk, de csak úgy, hogy a cikk szerzője felmászott a betonfalra, és végigvilágította azt elemlámpával…

Nagy élmény volt a nyolcvan helyszín egyikén (csapatunk összesen 27 geoládát talált meg) helyen toboznak álcázott „doboz”. A kis huncutot rekord idő alatt sikerült megtalálnunk…

Már a marosvásárhelyi forgalmi rendőrök is tudták, hova van elrejtve a zsidó mártírok emlékére felállított szobor környékén elrejtett igen kreatív „geodoboz”. Azért írom idézőjelbe, mert ennek aztán egyáltalán nem doboz a formája: nagyon jól beillik a tájba. Alkalmunk volt végignézni, amint több kereső rávilágított, ránézett, s csak akkor jött rá, hogy valójában az a tárgya a „doboz”, amikor megérintette, s megmozdította. Szóval a rendőrök. Szombaton hajnalban megállítottak: rutinellenőrzés. Téma: gépkocsivezetők alkoholfogyasztása. A forgalmi rendőr illedelmesen bemutatkozott, majd miután az iratokat kérte, megkérdezte: mi járatban Marosvásárhelyen? Gondoltam, semmi köze hozzá, de nem akartam kakaskodni. Elmondtam… volna, de a felénél megszakított.

 Ja, tegnap is megállítottam Önöktől valakit. Az a kereső játék, ugye? Na, menjenek csak szépen, s keressék, tudom, hogy maguk nem ittak alkoholt

– mondta, s intett, irány el innen. Amikor társával látták, hogy nem találjuk a tárgyat, nevettek. Odamentem hozzájuk.

Ott van, keressék csak tovább!

kuncogtak, s bátorítottak.

Na, látom, nem találják fel magukat, megmutatom én!

mondta, s már indult is felém, de megállítottam:

Uram, hát ennek az a lényege, hogy fejre vagy kézre állva, hasra feküdve, mindenhova benyúlva, csak megtaláljuk. Semmi értelme az egésznek, ha Ön megmutatja nekünk

kérleltem, s szerencsére megértette. Ugyanakkor arra kértük, senkinek se mutassa meg, hisz elvész a keresés varázsa, nincs értelme a játéknak. Bólogatott.

Ilyen és ehhez hasonló történetek színesítették az első országos geodoboz-kereső találkozót, amelyen Vandával (geocache beceneve Wawanda) és Erikkel (Mr. Erikusz) vettem részt. Csatlakozni szeretnél a geodoboz-keresőkhöz? Töltsd be a www.geocaching.com oldalt. Érezd te is az izgalmat, pumpáljon neked a szervezeted adrenalint a véredbe!