Az anyaországiak számára, ugye, nem meglepetés, hogy nő a Duna vízszintje. Jó előre készülnek rá, s amellett, hogy amikor a politikusok kivonulnak a gátra (ők különítik el a szükséges anyagiakat…), izzanak a kamerák piros lámpácskái, s akkor mindenki serényebben dolgozik, meg éppen akkor érkeznek az 1 tonnás homokzsákokat szállító helikopterek, no, mindezek ellenére odaát komolyan veszik a veszélyt. Ugyanakkor tesznek is annak érdekében, hogy elkerüljék a bajt. 2010 decemberében korántsem ezt tapasztaltuk Albániában, amikor a szolnoki Életjel Mentőcsoport és a KARISZ – Nemzetközi Speciális Mentő Szövetség segítségével mentem le a balkáni országba önkénteskedni. Ott mindenki arra várt, hogy apadjon a vízszint. Nem másért, de legutóbb is ezt tették, s bevált…

Nálunk rendszerint meglepetésszerűen nő meg valamelyik folyó vízszintje…

Az időzítés nem véletlen: az Életjel Mentőcsoport szakemberei szerint vasárnap lesz igazán szükség ránk, amikor több helyen kritikussá válik a helyzet. Még nem tudni pontosan, hova irányítanak bennünket. Három éve folyamatosan erre képeztek ki bennünket az Erdély Mentőcsoport keretében, gyakoroltuk már többször a katasztrófa körülmények közötti lakhatási, étkezési, tisztálkodási és alvási körülményeket, készen állunk az indulásra!